Erdélyben jártunk

 Ez már a harmadik hetedikes évfolyam, aki a „Határtalanul” program keretében eljutott a Nagy Magyarország legkeletibb részébe, Gyimesbe.

Szállásunk Hidegségben a Boglárka panziónál volt Szász Ági néninél, aki régi ismerősünk, ugyanis majdnem 20 évig ebben az iskolában tanított.

Ági néni nagy szeretettel fogadott bennünket, ellátott minden jóval, finom ételekkel és különleges teával. (A szülők külön kérték a tea receptjét, azt mondták, hogy talán abban rejlik a titok, amiért más, jobb, kedvesebb gyerekeket hoztunk haza, mint amilyeneket ők útnak eresztettek). És valóban, az elején hozták a formájukat, olyanok voltak mint az átlagos gyerekek. Cserfesek, hisztisek, lázadók, puffancsok. De a tábor végére angyalokká szelídültek. Fantasztikusak voltak, ahogy együtt játszottak (és már sem a focilabda, sem  a mobil telefon nem hiányzott)ahogy kiálltak egymásért, támogatták, vigasztalták egymást. Egyszóval összecsiszolódtak, összekovácsolódott a két osztály. A programokon nagyon fegyelmezetten, tisztelettel és méltósággal viselkedtek.

És most a programokról:

Az odavezető úton először Aradon a 13 Vértanú emlékére állított Szabadság szobornál koszorúztunk, ahol a Himnuszt is elénekeltük. Mivel siettünk, hogy még sötétedés előtt Ági néninél legyünk, csak még egy történelmi színhelynél álltunk meg, a Hargitán, a Tolvajos tetőn álló Hármas keresztnél. A középső, legmagasabb kereszt a honfoglalás 1100 éves emlékét őrzi, a jobb oldali Márton Áron erdélyi katolikus egyház egyik legnagyobb püspökének emlékére lett állítva, a bal oldali kereszt pedig a csíksomlyói ferences kolostor 1444-es alapítását jelzi.

Második nap meglátogattuk testvériskolánkat, a Hidegségi Iskolát, ahol Rácz Árpád igazgató úr (szintén régi ismerősünk) fogadott bennünket. Az ottani gyerekek gyimesi táncokat mutattak be nekünk, megismertetve gyönyörű népviseletüket. Utána mi is előadtuk kis műsorunkat, átadtuk ajándékainkat, majd az udvaron egy baráti focimérkőzés vette kezdetét. Délután Barton Béla szűcsmesternél tettünk látogatást, aki bemutatta nekünk, hogyan készíti a híres csángó mellényt. Többen fel is próbáltuk, fényképezkedtünk benne.

Harmadik nap az „Ezer éves” határhoz vitt utunk, ahol szintén Rácz Árpád igazgató úr tartott nekünk történelem órát, majd felmentünk a Rákóczi vár romjaihoz. Ott elénekeltük az előző este Ági néninél tanult székely himnuszt, majd a magyar himnuszt is, az őrháznál pedig nemzeti szalagot kötöttünk. Délután a gyerekek Gyimesközéplokon a Sky-Ghimesnél boboztak. Nagyon élvezték és hálásak voltak a lehetőségért.

Negyedik nap vasárnapra, Gyermeknapra esett, és talán ez a program volt a legnagyobb ajándék számukra. Már 9 órakor szekerekre ültünk, és elindultunk fel a Jávárdi hegyre, ahol egy kalibánál terveztük eltölteni az egész napunkat. A szekerek a hegy lábáig vittek, ott megnéztük a Zúgó vízesést, majd gyalog folytattuk utunkat az emelkedőn. Csodás helyre értünk, mezei virágos réten állt a Kaliba és természetesen a melléképületek borjukkal, disznókkal, csirkékkel, ami nagy élményt jelentett az itteni „falusi” gyerekeknek. Persze mindent meg lehetett simogatni. A Kalibánál Péter bácsi várt minket, az ott készített sajttal, ordával, amit a gyerekek nem csak, hogy megkóstoltak, hanem nagyon jó étvággyal el is fogyasztották azokat. Utána nyárson szalonnát sütöttünk, majd túrós puliszkát kaptunk. Ági néni elmesélte, hogy innen a hegyről gyűjtögeti azokat a gyógynövényeket, amiből a teát főzi, ami annyira ízlett nekik minden reggel.  Itt, fent a hegyen nagyon jól érezték magukat a gyerekek, bocit simogattak, csirkéket fotóztak, pity-pang koszorút fontak, vagy egyszerűen csak feküdtek a fűben. (Péter bácsi vicces kijelentése alapján: „Vágjátok földhöz magatokat!”) Hazafelé egy kicsit eláztunk, de azt hiszem ez is kellett, hogy még élménydúsabb legyen ez a napunk.

Ötödik nap a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz kirándultunk, hazafelé pedig a „Madéfalvi veszedelem” emlékművénél tisztelegtünk.

Hatodik nap a Nyergestetőre  mentünk, ahol megemlékeztünk a ’48-as székely katonák hősiességéről, akik ezen a helyen harcoltak a túlerőben levő orosz csapatok ellen. Felolvastuk Kányádi Sándor „Nyergestető” című versét, majd itt is elénekeltük a székely és magyar himnuszt. Ezután Csíksomlyóra, a Kárpát medence legismertebb zarándokhelyére mentünk. Először felsétáltunk a Nyeregbe, ahol minden évben megtartják a Pünkösdi-búcsút, majd utána a Kegytemplomban a Könnyező Mária szobrát is megnéztük.

És sajnos elérkezett az utolsó napunk, amikor el kellett hagynunk kedves szálláshelyünket, ahol nagyon otthon éreztük magunkat, és elindultunk haza Tordasra. El kell árulnom a kedves szülőknek, hogy a gyerekek nem akartak hazajönni. De a hazafelé úton még várt ránk egy pár élmény. Először is megálltunk Farkaslakán, Tamási Áron sírjánál koszorút helyeztünk, majd Parajdon lementünk a híres sóbányába. Aztán végül egy kis pihenőt tartottunk a Király-hágón, és elbúcsúztunk Erdélytől.

Nagyon hálásak vagyunk, hogy lehetőségünk volt eljutni olyan tájakra, amiket annak idején a Trianoni szerződésben elcsatoltak Magyarországtól. Ezt már többször hallottuk, de  végül mi is láthattuk ezeket az értékeket. Reméljük, hogy ezt a programot még hosszú ideig a következő generációk is élvezhetik.

És végül köszönjük Ági néninek a jó ellátást, otthonos környezetet és az értünk érzett szeretetét.

                                                                                   Kalamár Márta