Fekete Istvánra emlékezve

 

2010. november 26-án Fekete Istvánra, a kiváló íróra emlékezünk.
Felidézzük munkásságát, műveit, elsősorban ifjúsági regényeit, s mindazokat, melyekben természet- és emberszeretete szólal meg. Ezért úgy gondolom, hogy születésének 110. évfordulóján nemcsak életrajzi adatokkal, írói pályafutásának jelentősebb állomásaival kell emlékeznünk rá, hanem annak a természet- és emberszeretetnek a felidézésével is, ami áthatotta lényét és műveit.
Az irodalomtörténet elsősorban ifjúsági íróként tartja számon, nem hiszem, hogy akadna felnőtt, aki bármelyik könyvét azzal tenné le, hogy nem neki való. Történetei egyszerűek, meseszövése mindenki számára érthető, és mindezt körülöleli az a csodálatosan szép nyelv, ami szinte utánozhatatlan.
Fekete István 1900-ban Göllén született. Apja, Fekete Árpád iskolamester és tanító, édesanyja Sipos Anna, Sipos István erdész lánya. Iskoláit Gölle után Kaposváron folytatja. 1917-ben besorozzák katonának, majd 1926-ban megszerzi a gazdatiszti diplomát és Bakócán segédtiszti állást kap.
A bakócai főorvos lányával, Piller Edittel házasságot köt, Ajkára költöznek. Itt születik meg Edit nevű kislánya, majd 1932-ben István nevű fia.
Mély barátságot köt Kittenberger Kálmánnal, akivel együtt vadásznak az író bakonyi vadászterületén.
1936-ban a Gárdonyi Géza Társaság pályázatára megírja első regényét: A koppányi aga testamentuma címmel, mellyel első díjat nyer. 1941-ben Pestre költözik a család, oktatófilmek forgatókönyveit írja. A háború után a nélkülözés évei következnek, majd betegség, és nyugdíjazás. Művei sorban jelennek meg,
1960-ban József Attila díjjal tüntetik ki.
1970 június 23-án hunyt el Budapesten.
1971-ben szülőházára márványtáblát helyeztek a következő felirattal: „E házban született Fekete István író. A kétkezi emberek és a természet világának költői ábrázolója. Rajongásig szerette szülőfaluját és annak embereit, akik emberségét és írói világát formálták. A nagy író emlékét kegyelettel őrzi Gölle község lakossága.”
Fia, ifj. Fekete István így ír édesapjáról:.
„Lénye olyan tiszta, egyszerű és természetes volt, mint az írásai…
Szerénysége legendás volt… Az országos hírnév, az ünneplések, a példátlan népszerűség semmit nem változtattak magatartásán…”

Fekete István írásai a valóságos élmény erejével hatnak ránk. Az illatok, a színek, a ragyogás és homály, a virágzás és hervadás, az élet és az elmúlás örök változásai, örömei, fájdalmai, szépségei, könnyei olyan eleven erővel áradnak el írásain, hogy úgy gondoljuk, a legnagyobb és legmaradandóbb, az írás művészete. Amit az írás igazi nagy művészei szavakban öntöttek, az örökké él: halhatatlan.
Ilyen Fekete István Végállomás című művének befejező, mélységesen szívbemarkoló kérdése:
„Amiben minden szépség és jóság benne lesz, hol van hát az a végállomás?” Nem múlik el semmi szépség, semmi jóság és senki akit szeretünk, mert magunkkal viszünk mindent, amit az élettől szép sorjában kapogattunk. Mire a végállomásra érünk, együtt lesz minden. Ott lesznek megszépülve mindazok, amikből, vagy akikből olyan fájdalmasan váltunk el, hiszen szükségünk volt a könnyekre is, mert: „Sötétség kell a világossághoz. Sose lát tisztán az, aki sose sírta ki magát lelke mélyéig legalább egyszer az életben.”
Szerettem volna, ha a Vuk, Bogáncs és sok-sok ismert állattörténet és ifjúsági regény után látni tudnánk Fekete István műveit, gondolatait egy kicsit másképp is. Szerettem volna ízelítőt adni abból a szépségből, amit ő ránk hagyott. Szép, emberséges és tiszta.
Ő így vall munkásságáról:
„… A kísértés és a vágy el nem hagytak soha, életet, színt, csillogást, muzsikát adni a szavaknak, hogy a könyv kitárt lapjain ott legyen az ősz, a tavasz, a  bánat, az öröm, és szólaljon meg az írás magától, mint amikor a szél megrendül a nyárfák sudarában…”
November 26-án a Művelődési házban iskolánk tanulói és tanárai, valamennyien őrá emlékezünk. Szeretettel hívunk és várunk minden kedves szülőt és érdeklődőt.
 
Somfai Sándorné
ig.h.

Hasznos linkek

Don Bosco Nővérek

Magyar Katolikus Egyház

Szalézi Ifjúsági mozgalom

Szaléziak

Tordasi Gyermekekért Alapítvány

Az alapítvány célja az iskolai nevelő-, oktató és alkotó munka, szabadidős tevékenységek tartalmi és tárgyi feltételeinek javítása, korszerűsítése.

Cím: Tordas, Köztársaság út 1.

Adószám: 18759716-1-07
Bankszámlaszám: 57800040-110057694

Website Security Test