Felvidéki kirándulás

Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek: Felvidéki bányavárosok és a Szepesség

2018. szeptember 18–20.

20170918 112128Az EMET „Határtalanul” pályázatának keretében iskolánk 21 hetedikes tanulója és osztályfőnökeik utazhattak szeptember 18-án a Felvidékre, Szlovákiába három napra. Utazásunk célja a felvidéki bányavárosok és a Szepesség megismerése, a kinti magyarsággal való találkozás volt. Iskolánkhoz csatlakoztak és így egy busszal utaztunk a ráckeresztúri általános iskola hetedikes diákjaival. 

A pályázat megírását és a szervezési feladatok intézését már 2016-ban elkezdte iskolánk igazgatóhelyettese, Zámbó Ildikó. A megnyert pénz, 2.805.000,- Ft fedezte az utazás, szállás, étkezés, belépők költségét.
A hetedikes gyerekek felkészítését a felvidéki útra több pedagógus is segítette. Kosaras Péter Ákos igazgató úr a történelemóra keretében mesélt a Felvidék magyar emlékeiről, történelméről.
Fersch Andrea tanárnő mezőföldi, azon belül Perkátán gyűjtött dalcsokrot tanított a lányoknak, akik nagy kedvvel készültek és adták elő a felvidéki diákoknak. A lelkes lányok: Antal Réka, Falusi Boróka, Hajbin Sára, Pap Judit, Radics Mira, Süller Márta, Szabó Kinga, Tóth Anikó, Tóth Johanna. 
Fazekasné Domak Anikó tanárnő megismertette a hetedikesekkel Kassa környékének néprajzát, hagyományait, népviseletét és dalait. A gyerekek felvehették a magyarbődi asszonyok, majd a fiatal lányok ruhadarabjait, főkötőit. Népzenész, citerás növendékeink, Gál Réka és Turda Noémi kismagyarországi dallamokat játszottak Kalocsa vidékéről. 


Hétfő hajnalban, 5 óra 30 perckor indultunk lelkesen, nagy reményekkel a hosszú útra. Felvettük a ráckeresztúri csapatot, és megkezdtük utunkat a Felvidékre. Lenyűgöző volt meglátni az első állomásunkat, a Szepesi várat, amely a legnagyobb Közép-Európában. A gyerekeket leginkább a négy hektáros terület természeti szépsége fogta meg, szívesen járták körbe a várat, amely az UNESCO világörökség listáján is szerepel. Miközben elfogyasztottuk az ebédünket, gyönyörködhettünk a várból kitekintve az Alacsony-Tátrában.
A Szepesi vár után Lőcsére érkeztünk. A belvárosban megnéztük a Városházát és a szégyenketrecet, amely szintén az UNESCO világörökség része. Végezetül meglátogattuk a Felvidék második legnagyobb katedrálisát, a Szent Jakab-templomot. Érdekessége a szárnyas oltára, amely 18,64 m magas, és ezzel a világ egyik legnagyobb gótikus oltára. Beszéltünk arról is, hogy Lőcsén forgatták Mikszáth Kálmán Fekete város című regényéből készült filmet.
Szállásunkra a szlovák paradicsomon keresztül jutottunk. Több órás kanyargós út vitt minket végig a védett területen, amely gyönyörű volt, de a szerpentin igen megviselte a gyerekeket. Hálásak voltunk, hogy a vendéglátó magyar család nagy szeretettel és finom meleg vacsorával várt minket Kokava Línián. Vacsora után egy közös helységben beszélgettek, ismerkedtek, pingpongoztak a gyerekek. 
Másnap kora reggel ébredtünk és a finom reggeli után elindultunk, hogy megtekintsük a bányavárosokat. Első megállónk Selmecbánya volt. A nagy esőzés ellenére sikerült meglátogatnunk a város fő látványosságát, a bányát, ahol főként aranyat és ezüstöt hoztak a felszínre. Ennek a hosszában és mélységében is kivételes alagútrendszernek mára már csak egy kis része látogatható. Miután felvettük a megfelelő védőruhákat, leereszkedhettünk a tárnákba, és a hajdani járatok mellett a nemesfémek kifejtéséhez használt eszközök történetéről és használatáról tanulhattunk. A rossz időjárás miatt sajnos csak a buszból tudtunk gyönyörködni ebben a varázslatos városban, de felejthetetlen emlékekkel indultunk tovább az utunkon, Körmöcbányára. Itt a Pénztörténeti Múzeumot látogattuk meg. Sok érdekességet tudtunk meg a pénz létrejöttéről és hallhattunk arról, hogy a mai napig igen nagy mennyiségű arany található a város alatt. A múzeum szlovák idegenvezetője felhívta figyelmünket a közös múltunkra. Utolsó állomásunk Besztercebánya volt. Örültünk, hogy a nap kisütött és tehettünk egy rövid városnéző sétát a belvárosban. Kimerülten, de élményekben gazdagon érkeztünk a szállásunkra késő este. Vacsora után az énekes és citerás lányok próbát tartottak, ami olyan jól sikerült, hogy még a helyi konyhás nénik is táncra perdültek. 
Szerda reggel szomorkásan ébredtünk, a hazautat nem vártuk, de mégis elérkezett. Reggeli után bepakoltunk a buszba, és megkezdtük utunkat Kassa felé. Első megállónk Rozsnyó volt, ahol meglátogattuk a Fábry Zoltán Alap– és Szakközépiskolát. Nagy szeretettel fogadtak minket az iskola diákjai és pedagógusai. Különleges és tartalmas időt tölthettünk el itt. A lánykórus és a citerások előadásukkal örvendeztették meg az iskola kilencedik évfolyamos diákjait. Jó volt látni, ahogy a tordasi gyerekek mosolyogva zenélnek, míg a rozsnyóiak csendben figyelnek. Ezután volt egy kis idő a barátkozásra, sok mindent megtudhattunk a szlovák iskolarendszerről, illetve ennek a magyar iskolának az erősségeiről, szakképzéséről.  
Kassa felé láttuk Krasznahorka várát, a gömöri hegyek között utazva felidéztük Mátyás legendáját. Kassára érve megtekintettük a Dómot, a Rodostói-ház másolatát, majd tettünk egy rövid sétát a belvárosban, és megpihentünk a zenélő szökőkútnál. Utolsó állomásunk a kassai Repülőgép Múzeum volt. Igazi élmény volt a világháborús repülők, helikopterek, motorok, kerékpárok között sétálni. A hazafelé vezető úton egy totót kitöltve összegeztük a három nap eseményeit.
Az idegenvezetőnk a hosszú úton rengeteg érdekességgel, történettel keltette fel a gyerekek érdeklődését a Felvidék, a kint élő magyarok, a közös gyökerek ápolása iránt. A sok látnivaló mellett finomakat ettünk, kényelmes, tiszta szálláson pihenhettünk. Szabad perceinkben helyi sajtokat, édességeket vásároltunk. Igyekeztünk minden alkalmat megragadni, hogy a nevezetes helyeken felköthessük a nemzeti színű szalagot. A gyerekek magyarul köszönve igyekeztek felvenni a kapcsolatot a helyiekkel. Utunk során beszéltünk Trianonról, hagyományokról, népszokásokról, viselkedési normákról, népek együttéléséről, toleranciáról.
Ezalatt a három eseménydús nap alatt nagyon jól érezték magukat, elmondásuk szerint a közös kirándulás összekovácsolta az osztálytársakat, mély barátságok szövődtek. Nagyon jól éreztük magunkat a három napban, örömmel töltött el minket, hogy csodálatos természeti kincseket, gyönyörű építészeti emlékeket látogathattunk meg. Köszönjük mindazoknak, akik segítettek, hogy ez az út megvalósulhasson!

 

A 7.a és a 7.b osztály tanulói

Tordasi Gyermekekért Alapítvány

Az alapítvány célja az iskolai nevelő-, oktató és alkotó munka, szabadidős tevékenységek tartalmi és tárgyi feltételeinek javítása, korszerűsítése.

Cím: Tordas, Köztársaság út 1.

Adószám: 18759716-1-07
Bankszámlaszám: 57800040-110057694

Website Security Test