Méltón az ünnephez

17855074 717014991803319 3641441385318396675 oHatalmas élmény volt számomra ezt a csodálatos március 15-i ünnepi megemlékezést végignézni, végighallgatni. Kifejezetten boldog voltam azért, hogy idős koromra megértem, hogy „Márc. 15.” odakerült állami ünnepeink sorába, ahová való, ahová évtizedek óta kívántuk. Talán nem túlzok, ha azt állítom, a magyarság szívéhez ez az ünnep áll a legközelebb, s ez vonatkozik a kisgyerekektől kezdve az aggastyánokig, határon belül, határon túl élő valamennyi magyarra. Ilyenkor a magyar méltán büszke, mert olyan hőstettet vitt véghez, ami abban az időben egyedülálló volt, - s példa is – egész Európában. A magyarok diadalcsillaga beragyogta egész kontinensünket. Ekkor felemelhettük fejünket a sokévszázados idegen elnyomás, megaláztatás után. S bár elbuktunk, a vereség nem volt dicsőség azoknak, akik eltiportak bennünket. Csak a két akkori hatalmas európai birodalom szövetkezése tudott felülkerekedni a hősiesen ellenálló maroknyi magyar seregen. Sikerült porig alázni a gőgös Ausztriát.

S hogyan történhetett mindez, a dicsőséges másfél év? Csak úgy, hogy végre egyszer minden társadalmi réteg összefogott: a nincstelen jobbágy (zsellér), szegényparaszt, köznemes, főnemes, hiszen minden magyar előtt egy cél lebegett, az ország önállóságának kivívása. S a tordasiak műsorában nagyon helyesen az összefogás kihangsúlyozása kiemelten szerepelt minden ünnepi mozzanatban. S Erdős Eszter református lelkész rövid, de igen tartalmas ünnepi beszédében is hangsúlyozva szerepelt a magyarság összefogása. S mesterien emelte be a megemlékezésbe Arany Jánost, aki nemzetőrként vett részt a szabadságharcban, s olyan gyönyörű népies verssel lelkesített, mint a Nemzetőr dal, mely megzenésítve az egyik legkedveltebb 48-as dal lett. S a férfikórus gyönyörűen szólaltatta meg ezt a népszerű 48-as népies műdalt. A nyitóképből már sejtettem, hogy itt egy nagyon szép megemlékezés részese leszek, együtt a diákokkal, s a nagyszámú tordasi ünneplővel.

A színpadi látvány gyönyörűen lett elrendezve. Olyan sokaság töltötte meg a színpadot, mintha csak a Nemzeti Múzeum kertjében lennének. Asszonyok, leányok, legények, katonák sokasága korhű ruhákban, a színpad előtt ünnepélyesen felállva a Tordasi Férfikar, s a gyerekek nagy örömére még daliás huszárok is bevonultak, emelve a nyitókép lenyűgöző hatását. S ebben az idilli képben szólalt meg gyönyörű nemzeti imánk, a Himnusz. Úgy zengett, ahogyan még itt Tordason soha nem hallottam. Elismerésem a rendezőnek (Somfai Editke) s a résztvevőknek. A műsor nem színdarab volt, de nem is műsorszámok egymásutánja, inkább a forradalom különböző résztvevőinek jellegzetes mozaikszerű rövid megjelenítéseinek láncolata, melyet a bájos narrátor ifjú leányka és Petőfi sokszori jelenése fűzött össze egységes egésszé. Hasonlattal élve: gyönyörű rózsaszálak alkottak egy csodás rózsacsokrot, mely a forradalmat jelképezte. S a csokrot színesítették szép korabeli 48-as dalok, szólóének, hangszeres zene, s fergeteges néptánc Szabó Szilárd országos hírű néptáncos, táncpedagógus részvételével. (Jó volt őt látni a másnapi központi ünnepség táncosai között is!)

Nem lennék igazságos, ha bárkit is kiemelnék, s teljesítményben a többiek fölé emelnék. Itt egy példaszerűen megvalósult egységet láttam megvalósulni az iskolások, tanárok, művészeti iskola, színjátszók, férfikórus együttesen produkált egy szenzációsan szép ünnepi megemlékezést méltón az ünnephez.

Néhányukat teljesítményük alapján mégis meg kell említenem, mert szerepük kiemelkedően hozzájárult a közös teljesítményhez, s jelenlétük a színpadon az újdonság erejével hatott. Hegedűs István, a művészeti iskola tanára ragyogóan játszotta el, érzékeltette a lánglelkű, robbanékony, forradalmi tűzben élő költőt. Elhitette velünk, hogy míg a színpadon van, őbenne is ott izzik a forradalom tüze, teljes volt benne a költővel való azonosulás. Őszinte gratulációm a kollégának! S a műsor egyik legszebb mozzanata az a megható kép, amikor megjelenik előttünk a szelíd, családszerető apa bájos ifjú feleségével (Németh Hanna), kedvesen hajolnak a bölcsőben alvó gyermekük fölé. Ügyes volt a rendezőtől, hogy ezt a másik Petőfit is megmutatta a közönségnek.

Nem akartam hinni a fülemnek, amikor a férfikar egyik tagja, Domak András emelve az egész ünnepség rangját elénekelte Erkeltől Bánk nagyáriáját, mely a magyar operairodalom egyik legkiemelkedőbb gyémántja, s a hangterjedelme révén az egyik legnehezebb tenoráriája. Teljesítménye dicséretes, magas hangjai tiszták, s nagy hangerővel tartja a legmagasabb fekvéseket is. Nagy elismerés és köszönet.

Fazekasné Domak Anikó nagyon szépen énekelte gyönyörű egyházi népénekünket, a Boldogasszony anyánkat, mely hosszú ideig töltötte be a himnusz szerepét. Ma is töretlen a népszerűsége, főleg a katolikus hívők körében.

Számomra mindenkor a legkedvesebbek a diákok, a fiatalok. S nemcsak azért emelem ki ezt a meghatóan szép mozaikot, de a műsor egy legmeghatóbb jelenetét produkálták, meglepően őszinte átérzéssel. Öt fiatal önkéntes népfelkelőt jelenítettek meg, akik bátran halnak meg szeretett hazájukért. S miután ez megtörtént, gyászzenei aláfestéssel megjelennek az őket sirató honleányok, egy-egy szál fehér rózsával jelzik gyászukat szeretett hősi halottaik sírjánál. Szívszorongatóan szép volt ez a jelenet, s láttam a meghatottságot a legényeken is, a leányokon is. Nagyon komolyan vették szerepüket, s ez nálam nagy pozitívum. Megérdemlik a diákok, hogy megemlítsem nevüket: Simon Olivér, Vlad Flórián, Hardi Kristóf, Kenyér István, Ulrich Bence. A gyászolókat megjelenítő honleányok: Simon Kitti, Csillag Zoé, Takács Boglárka, Szabó Kinga, Kenyér Mónika, Kolozsvári Panna. A színjátszó kör népes csoportja vette ki részét a sikerben.

Mint ismeretes, 48-ban a honvédek asszonyai mellszélességgel támogatták a harcoló férjeiket, fiaikat, s általában az egész magyar honvédséget. Varrták, hímezték a szebbnél szebb 48-as hadizászlókat, ha kellett, elszállásolták, bújtatták a náluk tartózkodó honvédeket, ápolták a rászorulókat. A szabadságharc hős asszonyai voltak valamennyien. Ezeket a bátor asszonyokat képviselték a színpadon Tordas asszonyai, Gurabi Tiborné, Téglás Margó, Pintér Sándorné, Bucsi Istvánné. S a honvédsereg képviseletében Szabó Tibor s Téglás Lajos eredeti, zsinóros mentében határozottan tettek hitet a hazáért, akárcsak Derecskei János a szelídhangú, szeretetreméltó orvos szerepében. Gurabi Tibor, mint Bem tábornok nagyszerűen alakította az egyik legtehetségesebb, legszeretetreméltóbb hadvezért, akire ma is a legnagyobb tisztelettel emlékezünk.

A művészeti iskola szolfézsos növendékei Fersch Andrea tanárnő vezetésével kiválóan emelték produkciójukkal az ünnepi hangulatot. Az egész műsor zenei szerkesztője a háttérzene összeállításával profi munkát végzett. A zenei részletek teljes összhangban voltak azzal a prózával, ami a színpadon elhangzott. Külön kiemelem a műsor végén megszólaltatott Solveig dalának zenei feldolgozását. Lírai, ünnepélyes melódiája hűen fejezte ki a gyász hangulatát, mely sajnos hamarosan bekövetkezett. Kossuth Lajos leborult a nemzet nagysága előtt, s mi mindannyian, akik látták ezt a csodálatos megemlékezést, leborulunk a legnagyobb tisztelettel valamennyi résztvevő előtt. Somfai Editke eddig is bizonyította rendezői tehetségét, de amit most alkotott a szereplőgárdával, az maga a csoda. Ezer köszönet a remek produkcióért Editke! Ezért is adtam a címet: „Méltón az ünnephez”!

Bánki Zsolt

Tordasi Gyermekekért Alapítvány

Az alapítvány célja az iskolai nevelő-, oktató és alkotó munka, szabadidős tevékenységek tartalmi és tárgyi feltételeinek javítása, korszerűsítése.

Cím: Tordas, Köztársaság út 1.

Adószám: 18759716-1-07

Website Security Test