Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mit is írhatnék iskolánk jelenlegi életéről
Hiányoznak a jól megszokott programok, az ünnepek, amikor mindig méltó módon emlékeztünk. Hiányoznak a versenyek, a közösségi programok, a közösségi terek.
Valahogy mindenki csendesebb lett, az emberek arcán, szemében gyakran látni a félelmet, ami sajnos jogos, hiszen azt gondolom, kevesen vagyunk olyanok, akik valamilyen módon ne lennének érintettek ebben az ismeretlen betegségben. S az ismeretlentől az ember mindig fél.
Fél, mert kiszámíthatatlan, mert minden napunk bizonytalan. S a bizonytalanságot nem jól viseli az ember. Most bizonyítanunk kell, hogy gondoskodó összefogással, talán sikerül minél kisebb veszteségekkel túljutnunk mindezen.
Ennek érdekében nyomatékosan kértük tanítványainkat és a Kedves Szülőket is, hogy gondoskodjanak arról, hogy mindenki viselje a maszkot, vagyis legyen a gyerekeknél, sőt tartalék is, hiszen teljesen új helyzettel állunk szembe, amikor is kötelező a maszk viselése az iskolában, amely előszeretettel otthon maradt, leesett, elszakadt stb…
S mivel látható, hogy ez most már egyáltalán nem tréfa, nem egy könnyed betegség, s az intézményben 287 gyermek fordul meg naponta, akik talán, ha el is kapják a vírust, könnyebben jutnak túl rajta. Ugyanakkor itt dolgozik közel 50 felnőtt, különböző korosztály, akik már sokkal inkább érintettek lehetnek. Fertőtlenítünk, maszkot viselünk, gyakran szellőztetünk, kezet mosunk,de a távolságtartás sehogy nem sikeredik. S a szeretet igénylő kisgyerekeinket bizony megsimogatjuk, szalad egy ölelésre, s a tanító nem tér ki előle
.Ezért aztán csak a sors, vagy a feljebbvaló dönthet felőlünk.
Kértük, s kérjük továbbra is, hogy beteg gyermeket ne engedjenek iskolába. Ha előfordul, hogy a családban van megbetegedés, s szülőnek, nagyobb testvérnek kell otthon maradnia a fertőzés gyanúja miatt, kérjük, hogy addig a mi tanítványainkat is tartsák otthon, amíg ki nem derül, hogy vírusos fertőzés áll-e fenn.
Nem biztos, hogy idézetekre lenne most szükség, mégis Márai Sándor érdekes mondandója jut eszembe:
„Amikor a betegség környékez, igen nagy erővel és akarattal egy ideig még
úr maradhatsz a nyavalya fölött. Az elején. Mikor még csak lopakodik
körülötted a végzet. Méregeti erőidet, mint küzdő az ellenfelet.
Ha ilyenkor nagyon odafigyelsz, nagyon erős vagy, igaz rendet tartsz lelkedben,
dolgaidban – az egészség: igazság –, talán te maradsz a párharc
kezdeti idejében az erősebb.”
(Márai Sándor)
Így legyen!!!
November hónapban szoktuk megrendezni a hagyományos Jótékonysági Alapítványi bálunkat is. Sajnos erre most nincs lehetőségünk, de amint a helyzet megengedi, úgy gondoltuk, hogy ebben a tanévben sem marad el. A mostani végzős diákjainknak, s az ő szüleiknek is szeretnénk megadni azt a szép élményt, melyről eddig mindenki úgy vélekedett, hogy felejthetetlen, csodálatos élmény volt. Szép, amikor gyermek és szülő, amikor pedagógus és tanítvány táncol, feledve kicsit a rohanó élet gondjait. Sajnos most nem ezeket a napokat éljük, de bízunk abban, hogy majd szebb hónapok, idők, évek várnak ránk.
Azért éljük a mindennapokat, s szeretném elmondani, hogy zajlanak a pedagógus minősítések iskolánkban.
Lehet, nem mindenki tudja- (ez nem hiba)-,hogy mit is jelentenek ezek a minősítések a pedagógusok számára.
Mintegy diplomamegújító folyamat, ahol a pedagógus portfóliójában bemutatja szakmai életútját, két bemutató tanítási órán bizonyítja rátermettségét, szakmai tudását, az általa használt eszközök, módszerek tárházát.
Mindezek után megvédi az általa megírt portfólióját, majd a szakmai minősítő bizottság kérdéseire ad válaszokat, melyek szintén alkalmasságát bizonyítják.
Ezekben a nehéz időkben több kolléga is bizonyított, s sikeres minősítő vizsgát tett. Szeretettel gratulálunk nekik.
Gratulálunk Homoki Zsuzsanna, Horváth Györgyi kolléganőknek, s Balogh Zoltán igazgatóhelyettes úrnak.
Ezen kívül szeretném megemlíteni azon kollégáim neveit, akik bizonyos éveket eltöltve a pedagógus pályán, úgynevezett Jubileumi kitüntetésre voltak jogosultak.
Mindehhez Fenntartónk nagyon szép Diploma kötésű kitüntetéssel méltatta a pályán eltöltött
25, 30, illetve 40 éveket.
Zámbó Ildikó volt igazgatóhelyettes 40 éves
Bálintné Milánkovics Olga 30 éves
Kalamár Márta 30 éves
Kalamár Domokos 30 éves
Horváth Erika 25 éves
Lövei Eszter 25 éves
Némethné Kiss Mária takarító nénink 40 éves jubileumi kitüntetésre volt jogosult ebben az évben.
Gratulálunk és jó egészséget, további kitartást kívánunk mindannyiuknak.
Természetesen vannak akik már megkapták , illetve ezután lesznek jogosultak ezen kitüntetésre.
Zajlanak az építési munkálatok is az iskolában a Fenntartó jóvoltából. Mivel az utcafrontról is nagyon jól látható, s bizonyítsa mindezt néhány fotó is, a beomlott lépcső, fal melletti járdarész kerül teljes felújításra.
Sajnos az épület belsejében az évek óta tartó vizesedés miatt már szinte omlani kezdett a fal, ezért itt is megkezdődtek a munkálatok, az alsó aula rész felőli bejárattal szemben.
Közeledik Advent első vasárnapja, melyre mindig nagy figyelemmel készültünk, készülünk most is, csak egy kicsit másképp. Csendesebben, kisebb körben, s reményekkel telve, hogy karácsony ünnepe a családoké lehet úgy, mint hosszú-hosszú évek óta már.
Hát így éljük a mindennapokat, s próbálunk mindent elkövetni, hogy oktatásunk sikeres legyen, hogy egészségünket megőrizzük amíg lehet itt a falakon belül.
Ha mégsem teljesíthető a mindennapos jelenléttel az oktatás, s át kell állnunk a digitális tanrendre, szeretném elmondani, hogy kész tervezetünk van arra az esetre is.
Annyi biztos, hogy lassítható lehetne a járvány terjedése, ugyanis ahogy már említettem valamilyen módon szinte már mindenki érintett benne, s csak a szerencsén múlik, hogy ne mi legyünk az újabb áldozat.
Ezért hát mindenki vigyázzon magára, tisztelettel az embertársaira, s kérek mindenkit, hogy legyen figyelemmel a gyermekekkel foglalkozó pedagógusokra is!
Köszönöm mindenkinek a megértését, az együttműködését!
Kívánok ennél sokkal szebb napokat mindenkinek, s jó egészséget!
Tordas, 2020 november 19.
Somfai Sándorné
igazgatóhelyettes